most már tényleg kezdek elgondolkodni azon, hogy fűfogyasztáskor mások rájátszanak a hatásra és aztán a faciális feedback spirálján már tényleg utaznak, vagy belőlem hiányzik valami receptor. az eklektikában indítottunk tegnap este ("Mire odaért, már meg is bánta, hogy elindult: tömeg, füst, tavalyi slágerek." - de erről majd később), aztán megjött sz. és a srácokkal irány a trafó. gyors telefon p.-nek, aki bent a rémemberen, óráink egyeztetése, majd lassan konstatáltam, hogy rosszul időzítettem. carbonfools már nem, korai még nem, gyors csavar kint, majd elváltak útjaink, és irány a híd lába. ott, m.-nél újabb légcsere, és miközben várom a hatást, bár arcomon a vigyor (keep smiling), de mögötte ugyanaz a spleen, ugyanazok az arcok, ugyanaz az időzóna, mégse sikerül a dimenzióugrás. ami talán nincs is, csak odaképzeli magát aki akarja és játszik, játszik, józanságom elé görbe tükröt tartó clown-szerepeket. egy újabb éjszaka, ami hajnalban ér véget.

reggel, hasonlóan vattaC-hez, hirtelen elhatározás, de én pezsgőzés helyett rádöbbenek, hogy a konyhában hónapok óta kuksol a polc tetején egy turmixgép (g., amikor elköltözött, rámhagyta). és van tej és van banán. és ímé, legyen néked banánturmix. és lett. [szo-szo] mailbox-check és ott vár i. koma készülő könyvének néhány oldala. s hogy ki ő? "Nagy nőbolond hírében állt, és az is volt. Imádta a nőket, ők pedig hálásak voltak neki ezért, és tehetségükhöz, indulataikhoz mérten honorálták is a rajongását: ki évekig tartó, hű szerelemmel, ki az Almási téri szökőkút mellett, egy klasszikus térdelőhelyzetben lebonyolított röpke románccal."

[hát valahogy így. egy aspektus]