tömi magába lali és gaben a sültkolbászt az üvegtigris előtt, tunkolják jóízűen a mustárba, hogy csordul kétfelé a szájuk szélén a zsír. eszembe jut a hentes az egyetem mellett, ahova néha v.-vel szaladtunk ki két előadás között [helyett] és faltuk ráérősen, csipős paprikával, friss kenyérrel (mindig enyém volt a ropogós sercli) magunkba mit sem törődve a kósersági szabályokkal (hogy ő nem, az persze egyértelmű, bár különösebben nálam sem újdonság.) megkeseredik a kaviáros pirítós hirtelen. talán a citromlé a friss citrom helyett. biztos az a ludas. biztos.