mindent vagy semmit

(nem bírom nézni, ahogy szenvedsz. el is fordulok)

van egy (lelki) gyakorlat amúgy párterápiásan. fogod a másik kezét, végig fogod, el nem ereszted és közben kiabálhatsz kígyót-békát rá [neki], égszakadás földindulás, ahogy a csövön kifér. ő persze ugyanígy rád [neked]. de közben nem ereszted el a kezét. mert az alapok tiszták. együtt vagytok, pár vagytok, de ami kimondandó, az ne maradjon bent. (persze, amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell, de amiről hallgatni lehet, arról akár beszélni is, nem?) a tapasztalat egyébként azt mutatja, hogy a férfiak bírják rosszabbul az ilyen helyzeteket, ők azok, akik amint kimondtak valami rosszat [őszintét] már fordítják is el a fejüket és hátrál(ná)nak néhány lépést.

és persze a stomp-koncertfilm a múlt éjszaka. [noizes] állványzaton, partvisokkal, kosárlabdákkal, csatornában, konyhában lépten és nyomon. élőben persze nem leszek ott, mert nem lesz aktuális tömeglényként lelenckedni. (nem mintha, bármikor is az lenne. ohne agorafóbia)