szombaton letudva a kötelező (?) adag idei pszinapszis (á.-val azon tanakodtunk, hogy vajon mitől szomorodtunk el, hiszen a szervezés egészen jó, lelkesek voltak, tán pont ez az átkos nosztalgia, amikor még kissrácok voltunk, ma meg már tengünk-lengünk a nagy és fontos fölnőtt-létben, ejnyeno kisbuksik) - sok ismerős arc, ki merre, hol és mit csinál, újra összeismerkedések ahogy illik, a szakmai programból semmi, a besh o drom 5 perc után halálosan unalmas (évekkel ezelőtt ugyanők záróbuliként, bepezsgőzve hatalmas pörgés volt) [frissen beszerzett ghost dog és massive attack cd-k után nekemtenemmutogatol], elpálya. ma meg esetmegbeszélőn meséli kolleganő, hogy volt azért izgalom. méghogy a terápiához nem szükséges kapcsolat... imádom, amikor hozzánemértők [ráadásul az. nagyon az. címileg.] ugatják a terápiás protokollt. azt hiszem, lesz miről előadni május végén debrecenben. (na még ez is)