(hogy miért? talán azért, mert néha jó azt hinni, hogy ha minden kötél szakad, mégis van még olyan hely, ahol lesz türelme valakinek az összes szétszóródott és összekeveredett puzzle-darabkát addig rakosgatni, amíg újra fel nem sejlik a nagy mozaik s újra láthatják az ismerős(nek vélt) keep smiling face-t, ha tükörbe néznek. valami nagy-nagy elkeseredettség és tanácstalanság kell olyankor, hogy zömüljön e gondolatokkal bírkózó agyak mélyén-szélén, hogy feltett kézzel feküdjenek az életvonat elé, de előtte még egy utolsó [utolsóutáni?] mentsvár, hátha majd ott békét lelnek. csak egy éjszakát távol lenni. néha csak ennyi kell)