bömbirongy

ül velem szemben, morzsolgatja szorongásait, de (szinte) minden második szava az, hogy "ez nem is fontos, nincsen jelentősége". és akkor beugrik vercors-tól a medúza tutaja, ahogy azt mondja esther aubagne (na nem szó szerint, mert ugye idézni én, hááát...) "soha nem tudhatjuk, hogy melyik részlet a fontos". és mondom neki legott. tényleg nem tudhatjuk, mikor bukik ki egy-két gyerekkori csontváz a szekrény mélyéből, hol rejlik a katarzis, mi az, ami elhozza a megváltást végre. beszéltetem, reflektálok, tükrözök, néha kis összefoglalás, de nála van a kulcs, ővele s a mondataival dolgozunk. (félek tőle, hogy azért ez mégse olyan egyszerű, mint esther-nél, nem annyi csak a dolog, hogy meséltetek, megidézem a démonait s a többit majd a katartikus átélés elintézi.)
hatás-ellenhatás. ez viszont egyszerű.