két saul bellow kisregény után kezembe akadt maugham catalina-ja, aztán rájöttem, hogy már olvastam. helyette inkább vercors. vélemény még nincs. még nincs vége.

ma nagy lakli (úszott versenyszerűen hét évig, aztán meg a deszka) huszonéves srác ült velem szemben a rendelőben, övé volt az idő, s csak egy-két kérdés kellett, aztán dőlt belőle a szó. a gyerekkori történetek, a fájdalom, a hiány. egy elérhetetlen apa, a vágy a védelem és az okos tanácsok iránt, amit nem kapott meg. ahogy tovább haladtunk persze kiderült, hogy transzgenerációs az ügy, de az önreflexiós készsége - bármennyire intellektualizál s racionalizál is - kiváló. megdöbbentő, hogy valóban mekkora súlya van a szavaknak (pepita kabát). ül velem szemben, s látom, ahogy újra kisgyerekké válik, szorong, fél és aggódik, s ez a híd eddigi örökkévalóságán át a mába. [még sötétben tapogatózom] ha megszólítasz valakit, már rád is tartozik. hatalom. felelősség. kis herceg. (23 évesen olvastam először s egyben utoljára. nem szerettem.)