erdei győz (róla mindig a szujó z. jut az eszembe (rtl), róla pedig a táboroztatások, rövid éjszakák, gyerekzsivaj, felelősség, de a káoszból valahogy mindig rendet szültünk és élményeket adtunk), a szellemkutya is győz (minden döntés hét lélegzetvételnyi idő) és a gyilkos mezőkön is volt, ki átjutott, mi kell még mára? napi pornó? (unalmas) mantraként tolakszik láb az ajtóba s már itt is van, nem ereszt néz tűnődve, tengerzöld szemeiben a kétség szikrái (hinni vagy nem hinni, ez a kérdés válasszatok) pajkos mosolyra görbült szája formáz szavakat s mondatokká nőnek fel, fel a felhőkig s azont is túl repül a nehéz kő, lehullva csontot tör s fodrot vet a tó a túlparton kis európai tsunami dönti romba álmaim légvárt bitorló lidérceit, ellebbenő mécsesláng, alszik a bogár, csendes éj szentséges éj föld gyomrában bús kacaj kél önnön sorsának rontója (rontombontom) tör előre a hadsereg töretlen lelkesedéssel törve-zúzva árkon és bokorugróban át - még kér a nép (nincs kenyér, egyenek kalácsot) kegyelmet, fegyelmet, szerelmet - rend a lelke mindennek, ne egyszerre, csak szépen sorjában gyerekek, hogy értsem is mi óhajok és sóhajok tárgya (a híres színész, nedves álmaitok vágya (rohadt alma) minden eladó, feladó nélkül a címzett ismeretlen szűz barackszín ív papírosra könnyet ne ejts, álmodd színes tinták tükrös pacáiba képzeleted legrejtettebb kincseit (gyöngyszem köré óvón zárul kagylóhéj) meghallgatom, s már látlak végre egészen, hisz ki vagyok én s ki vagy te?