tegnap este/éjszaka/hajnalba gyalogolva kis barátaimmal á.-vel és v.-vel vacsora-világmegváltó szeánsz a.-nál (t. hiányában újráznánk pár hét múlva függve tőlem (erősködöm, függetlenítsünk má' másfele van a lényeg, s az igazság is odaát leend)). ov után szabadon ha nem is ország-, de (mondjuk) karrier-értékelést tartunk röviden s velősen. eredmény: á. azt teszi munkaidőben, amit szeret (szervez non-profitilag és kutat jókat okosan), így nincs éles határ private és public szférája közt. v., munkája és tanulmányai szinergikus szivárványában tobzódik, fel van dobva, persze túlhajtja magát (jelelek neki, lassítson, vagy legalább adjon magának időt regenerára is. nem érti. nem érti?). a. megkötötte kompromisszumait, egy éven belül elhúzza a csíkot t.-vel peruba, addig nyomja az ipart lassítósávban. én meg... hagyjuk. fragmentálódtam. a részek közti vékonyka közös halmaz csak jómagam lennék. parkolópályára küldtek [küldtem magam]. négyen négyfelé, s mégis. egy vérből valók vagyunk. (jó baszki, v. konzervatív, mi meg á.-val cigányok, ahol cigányokat gyűlölnek, zsidók, ahol zsidókat gyűlölnek s melegek, ahol melegeket gyűlölnek. magyarországon hát mindez együtt s egyszerre. valódi identitás nélküli liberális barmok. és mégis.)