jó-jó, hát óbudán nincsen internet, előfutárként különben is eljátszadozok kis influenzával (39,8-cal indítottam) aztán beköszön tüdőék gyula nevű csemetéje (macska, macska, nagyobbacska) szóval a mentősök (miközben vártuk őket, eszembe jutott, hátha o. száguld értem szirén(a)sívitással, aztán beugrott, hogy akkor nyár volt és boldog tudatlanság, most meg van, ami van. [nem ő jött]) után inkább anyámat boldogítom egy ideje. (ezzel is faragva a rezsiköltségből) végülis egészen eredményesnek mondható az eltelt időszak, kiolvastam harry pottert (bazmeg, ki találta ki, hogy ez gyerekkönyv?? akkora 16-os karikát érdemelne mint a ház. egyébként rémesen egyszerű a mondatfűzése és meglehetős jelzőnélküliséggel (b)ír. végre rájöttem, hogy miért is olvastatja magát annyira.) beficcent valami denielsztíl-nyál is, latinovits z. szurkálta a ködöt, végre megnéztem a szeretni bolondulásig-ot [ez nem tv. ez hbo] (ajjaj, ms taotou ahogy az elején a biciklin hasítja a párizsi utcákat...) és persze néha ledobva magamról a priznicet kiosonok a kisautóhoz és próbálok rájönni, hogy a fenébe kell átprogramozni a rádiót. (kretén állat, aki ilyen adókat bírt beállítani, hogy info, roxy, deejay meg danubius. (a rádió1 határeset). gratulálok. persze ízlésről nem vitatkozunk. az vagy van, vagy nincs. szerinted?) különben döglik a szabadság édes madara, én meg egy indítványon gondolkozom melyben a marihuána orvosi célú alkalmazásáért nyafognék. (leszögezem, ideális alanya vagyok bármilyen fogyókúrás programnak, kiválóan elvagyok egy danone éden gyümölcsjoghurttal és egy szelet pászkával egy napig. na persze, a hányinger nagy úr. hát ezért (kéne) a fű. any idea?)

[a korcsolyás lányokról nem is beszélve]

te jó ég, hamarosan én is olyan faszságokat fogok ide köpni, hogy "átértékelődtek a dolgok", "most már más szemmel nézem a világot", "tudom már, hogy a lényeg néha láthatatlan apróság, csak a hétköznapok rohanásában nem vettem észre"... hehe, mindjárt okádok magamtól. egyébként nem, kurvára nem értékelődik át semmi, a szavaknak mindig is erejük volt, az apró pillanatok mindig is közel álltak hozzám, a kapcsolatokra mindig is kényes voltam (kedves x, kedves y, és z, és q etc. [diszkrétnek lenni a végletekig, pedig nem is hozom otthonról a nicht vor dem kind-attitűdöt] relax, nincs harag, elfogadom a gyávaságotokat, hiszen az vesse az első követ, aki el is bírja azt) a keleti bölcsek (a szkepticizmus felértékelődése) imamalmai is lassan őrölnek, hiszen nem kergeti őket senki és semmi, várakozás marad talán és egy megfagyott libbenés időtlen pillanata, ahogy peregnek a homokszemek egymásra némán, szűk halomba.