a kis éjszakai izgalom után délelőtt megvolt az első drogprevenciós csoportom. azt hiszem, jól sikerült (zárókörben mindenesetre kellemes csalódásuknak adtak hangot), nem volt egy fertőzött osztály (közösség, túlnyomórészt abszolút pozitív coping-készlettel, egy-két nemártanaráodafigyelni-sráccal) - ez így mélyvízes verziónak azért jól jött. mondhatni átestem a tűzkeresztségen. a mélyvízben. [/me hüje&fogalmazásgátlót szed] mindenesetre nagyon más műfaj, mint az egyéni terápia. multifok, lebegő-szertefigyelem, áthallások, tartani a sok szálat egyszerre, és oldás és kötés. szakmailag nyilván nem volt túl fényes, amit műveltem, de mindig van egy első alkalom. (eszembe jutott a legelső klienssel való találkozásom. hogy be voltam szarva, hogy mivel fogom kitölteni azt a végtelenül hosszúnak tetsző, mindent elborító, nyúlós ötvenpercet) kis megbeszél(get)és a koordinátorral, aztán irány a ház, ahol főnököm közölte (megkért, nna), hogy számítana rám a szupervízióban. majd egy hívás a kerületi gondozószolgálattól, hogy az egyik kollegájukat kéne kicsit helyrerakni, elvállalom-e? nanáhogy. úgy néz ki, hogy én lettem a gyerekes-esetek bevállalósa. azért amikor elhangzott a team-en, hogy "ha ilyen (ahol gyerek is érintett) eset jönne, akkor nyugodtan vállalhatjuk, hiszen majd az r." - szóval akkor egy kicsit [kibaszottul nagyon] jó érzés volt. büszkeség. megszeppenés. öröm. hála. (hogy k. ennyire megbízik bennem) erre sétálni kellett egy nagyot. körbe-körbe a kertben, napozni és gondolkodni, hagyni átfutni magamon ezer élményt és gondolatot és érezni, hogy tisztulnak a bennemlévők szépen lefele [kifele.kiféle]

"mindennek megvan az órája és minden szándéknak a maga ideje
az ég alatt:
van ideje a születésnek és a halálnak; ideje az ültetésnek és az
ültetvény kiszedésének.
ideje az ölelésnek és ideje a gyógyításnak, ideje a bontásnak
és ideje az építésnek."