reggel cafe del mar-ral indítottam (közvetlenül a franciaóra után, ami meg qrvára döcög, de legalább én akartam, magamnak csinálom, s ha addig élek is, összehozok egy mesterkurzust valami dél-francia szakácsiskolában. vagy meglátogatom á.-t a sorbonne-on. vagy i.-t kanadában. vagy nem.) és most megint ugyanaz, és felemel, megpörget és nem dob le. pár órája még a pótkulcsban üldögéltünk újonnan szerzett ismerősökkel (kiterjesztett virtuális ének, ha manifesztálódnak) és beszélgettünk, tervezgettünk, hátha nem hiába. (mennyi hamvába holt ötlet volt már) jó érzés találni kiváncsi és érdeklődő embereket, akik nem elégszenek meg azzal, amit le lehet venni bármelyik polcról, hanem tudnak hinni (is). magukban. (is) úgylegyen.