zárásig köröztünk a parkban tegnap este g.-vel, össze-összefutva ismerősökkel szegről-végről. csobogott a víz a kutakban és medencékben s ahogy sötétedett egyre halkult a gyerekzsivaj. egy idő után megkérdezte, mit gondolok az identitásomról. (addigra már túl voltunk a fölnőttség kerítette "fontos dolgokon") hebegve próbáltam ungváry-t idézni, de egy idő múlva már magamat (is) cáfoltam. [gratulálok] végül kölcsönöztem a "nem helyes" kifejezést, feloldva ezzel az örökös indoklási kényszert. mert vannak dolgok, amiket épeszű ember nem áll neki indokolgatni (értelmiségi nyavalygás), hanem mondhatja azt, hogy ez (vagy az) nem helyes. jó, hogy vannak ilyen dolgok. s jó, hogy vannak ilyen emberek.

tegnap megkaptam a programot (illusztris társaságban mondhatom a sablonokat), most már biztos, hogy a hó végén megyünk debrecenbe. nem pulykakakasért. s lesznek ott helyek, ahova nem akarok visszamenni. maradjon meg úgy az emlék, ahogy elraktam. itt nincsenek csontvázak, s már nincsen csalódottság sem. hiszen mindenkinek i-g-a-z-a van.