önkéntes-képzésen összefutottunk á.-val, akivel pár éve izraelben cimbiztünk, akkor is kedveltem, érdekes, hogy újra összeérnek a szálak. [majd elválnak megint] persze felmerült, hogy össze kéne rántani a kinti bandát, hát nem tudom... délután p.-éknél gyereknéző, kismamáék kattintgatnak szorgalmasan. tényleg mókás, ahogy három lassan-harmincas pasi térdel-guggol-kuporog egy apró vöröspihés kobakú zöldszemű zsófibaba mellett és teljes erőbedobással igyekszik elnyerni a kis virgonc mosolybomba kegyeit. (néha bukik egy kicsit, törölgetem a száját) pár órán keresztül nincs is más témánk, mint a gyerkőcök (p. szerint "egy babával ebben a korban [5 hónap] boldogulni, ez tisztán marketing és logisztikai kérdés"). lassan mégis megkomolyod(t)unk (?) - konstatáljuk egymásra nézve t.-vel és i.-vel - tán itt lenne az ideje. (igaz, hogy i. éppen most kezdi az ötödik felvonást sz.-szel (na, ez a kodependencia...), t. hetek óta mosolyszünetel a.-val, én meg). mégis, az elmúlt évekhez képest valami megváltozott (megért??) bennünk. [múló pillanat])

(ha eljön a tavasz, a fű nő magától)