a történelmi hűség kedvéért némi kronológia (heute ist...):
természetesen -néhány éve, és igen, főleg mielőtt i.-t megismertem volna - szóval nem gondoltam, hogy egyszer lesz majd törzskávéház nekem jól, csak olvastam irigykedve márait és gondolatban a nyugatosok aurájában sütkéreztem-, egyszóval a szokásos szombat délelőtti bögrekávé&újság-böngészde, majd f.-től jött egy sms, hogy háromnegyed egy, a38, főzőshow. a fél várost (költői szabadság) átszelni ezen a napon biciklivel több mint kaland, de néha egy-egy kerókonvojba tagozódva s szentségelve nagyokat mégis sikerült megközelíteni az ojjektumot (tudom, ciki, de életemben most jártam ott először. bejött. becsszóra bejött!). még pont sikerült elkapnunk a litera mesedélelőtt végét (a helyben sütött versek közül varró danié nagyon ott volt, tóth kriszta női lírája kicsit döcögött, békés pál és vörös istván felejthetős, szilágyi ákosnál meg nagyon hiányzott egy bongó a kezeim alól (lehet még majd ezeket olvasni valahol?)). az "európa kostoló" elnevezéső "műsornál" szánalmasabb kezdeményezést viszont régen próbáltak már megetetni velem. váncsa el se jött, aczél géza legalább korrekten elmondta a receptjét (kelkáposztalevélbe csavart csülök), bacher iván ellenben szlovákiáról és európáról hablatyolt erőltetetten, a kajáról semmi, majd mindezek kóstolása. jópénzért, sorbanállással. könyörgöm, nem lehetett volna az ételeket valóban ott helyben elkészíteni (legyek rosszindulatú? tényleg ők főzték?), közben anekdotázni, zenélgetni, beszélgetni, kuktálkodni, szépen megteríteni, illő italokat felkínálni, tisztességesen megszervezni ezt a qrva performance-t?? hát nem. ("boldog csatlakozást!" - a kétnap behányok-tőle mondása. embertől embernek.) az irodalom zenébe ágyazva kellemes lazulás volt, de az idei év első napszúrásának ilyeténképp való abszolválása után mégis ideje volt a lezárt rakparton karikázva a népek utcája (?) felé venni az irányt. a 'szánalmas', mint tájleíró jelző finom és nőies erre az... izére. a svédeknél legalább beállítottak egy volvót meg egy saab-ot, no meg gripeneket (képen). ellenben málta asztalán neckerman utazási ajánlatok, csehországnál néhány könyv, hát néztük inkább a légiparádét osztrák hegyivadászok (nem azok, de úgy szerettem volna már leírni ezt a szót) pattogó katonaindulójával aláfestve. ahogy a malév boeing-je méltóságteljesen elhúzott a duna felett, valahogy nagyon élővé vált előttem a wtc. végül a ristorante via luna-ban kötöttünk ki (emlékezetes a lasagne bolognese-jük) majd a zuhogó esőben hazatekeregtem (most már tudom, hogy milyen is valójában a csuromvizessé ázás) (megjött a brüsszeli idő is)

(ideje visszahanyatlani az ásványvizes flakonok közé kúrálandó a nap eseményeit és szúrás(á)t, hátha bírok még ennél értelmesebben is. tulajdonképpen jók ezek a kiürített aggyal elvegyülős élmények. a dühöngés ellenére határozottan kikapcsolnak és feltöltenek.)