"nem alszom, csak pihentetem a szemem" - mondta mindig apu, majd menetrendszerint perceken belül nyugodtan mélyülő szuszogással suhant aktuális álmai nyomán (míg voltak) - jut eszembe, miután bő kétóra után magamhoz térve pillogok - s fejezhetném imígyen - 'majd örökre elpihent s azóta együttálmodunk' (vagy éppen ő engem, vagy egy harmadik mindannyiunk) - de ezt a közhelyet meghagyom, sorjázandó netovább véges metaforák ködében.

"the woods are lovely, dark, and deep,
but I have promises to keep,
and miles to go before I sleep,
and miles to go before I sleep"

(s valamit megértek az intellektuális [piha] játszi örömből, melyet csak táncolni kell, s a zene jön magától) [?]