nyilván csak a véletlen, hiszen mi köze is lenne kis k-európéer mimagunknak tocsogva önnön közröhejeink negédes levében gwb nagytestvér játékához, node míg a viasaton az elnök emberei hajtják a pulitzert, addig a hbo-n kissé egyoldalúan kerül a sólyom ama bizonyos végveszélybe. (azért se elemzem a cégszerkezeteket, noha sokszempontból - lsd. még csótány-effektus - jócskán rejthet izgalmakat, de ma más a csábítás tárgya) kit akarunk miről meggyőzni?

(e. hajnalban megy vissza brüsszelbe, ki kéne menni, persze ki (... ki lesz az első?) de mindig van egy de) délelőtt mintha n.-t láttam volna a körúton suhanni, ha valóban ő, hát semmit nem változott, de vannak, akikre nem hat az i d ő . formailag rendjén halad minden s -ki, összeszűkült egyszersmind divergáló kapcsolatihálóink szemei közül egy-egy néha kipereg, s van, hogy nincs másik. [valójában persze] két perce - ha akartam volna - nyomhattam volna backspace-t szakadatlan (de nem) és akkor most más lenne a világ valahol? nagy felelősség vígan játszni szókkal s te[s]ttel. körülményeink hatására - gyárthatnók magyarázandó, node nem zörög a paraszt ha az ág is húzza. maradjunk hát ennyiben -kérem-, s nehezülő pillái lassan-lassan lecsuklanak, árnyékot vetve kipirult orcája fél felére (másika a párna csücskét gyűri) - én meg kopácsolok tovább, gurguláznak mímelt gondok alant s felett. [nos]