eddig (szinte) tökéletes a nap. reggel, franciára menet (oké, már megint nem készültem, és döcög a szekér, de jófej és türelmes a tan'néni, kösziköszi) a villamos mellett kis bongyor-szöszi gyerekülésutazó egy audiban és füligérő mosollyal integet szorgalmasan a vele kokettáló öreghölgynek - jó nézni őket. meg a mellettem álló apró aranyszívet is a hozzátartozó láncon, ami a hozzátartozó nyakat öleli fehér galléros kékcsíkolta póló-keretben, s fölötte barna loknis nevetésráncolta szemekbe kapcsolódom (napszemüveg mögül bátran a világban). visszafelé becserkészem a helikon könyvesházat, megszerezni próbálván a hirtelen felindulásból hajnali órák félkómájában megrendelt könyvet, nézzük egymást tanácstalanul (én nem emlékszem a címre, náluk nyoma sincs a rendelésnek), aztán kifordulok, majd pár számmal arrébb ismét be. bajcsy-zsilinszky út 35. európa könyvesház. hmm. (ha már, akkor gyorsan a klubba is belépek, csábító a 15%-os kedvezmény) és tovább az operakörnyéki teraszok egyikére, hogy egy jegeskávé (de miért jéggel, s miért nem vaníliafagyival? - kérdem én (a válaszra nem várva)) mellett háromnegyedórára elutazzak. (milyen lehet nem olvasni kiskortól, s nem látni képeket a textus mögött/fölött?) aki ilyen mondatokat le tud írni: "a víz víziló nélkül sokkal kezelhetőbb, mint a víz vízilóval" - az rossz ember nem lehet. (bár részemről: "a víz víziló nélkül sokkal kezelhetőbb, mint a víziló víz nélkül") és hazafelé további szempárokba mélyedek, és ők vissza. a mikulás látogatása az autó szélvédőjén kis árnyék, node.

(a szerencsesütim meglehetős közhellyel bírt ma csak: "nem az ész szabadít föl, hanem a szív" (ludvig borne) persze, mint minden közhelynek, van alapja. nos.)