á(l)tal vedelve - borra sör (visszaköszön) - éjt a nappal alá (fölöttem a víznek (z)árja [zárványa]) mosom kezeim szótlan ágnes asszony mellé(t) állva zubogó patak(fő)sodor s zsuzsánna lába lóga kalinkázva szedtevedte sorok hány(j)aveti kalandorlelkületű feszülő izmú lélektornász a léc alatt - oson, mint fürgerókalába (jön, lát, győz) - el, el a napfagyított' őszi tájleírásba, hogy a lába sem két ég között, s föld felett a semmi ágán kapaszkodva gondolatit szője ága s boga figurális textúrája dekonstruálta lépesméz(ga), megest tova, s fel. [le majd vissza] ugyanabba a folyóba kétszer nem - ha hiszem, ha nem.