sting helyett hirtelen felindulásból (mondhatni) kedvenc mozi és az örökség. dán, némi dogmás behatással (épp elég). a film háromnegyede unalmas, sablonos, kiszámítható és érdektelen. egy hálivúdi szar is lehetne, ha nem lenne ennyi szőke színész és nem ezen az ugatós nyelven (bocs, de tényleg olyan. főleg, amikor a klasszikus behatoló anya osztja a fiát) folynának a diskurzusok, észre se venném. (még a közönség is) de a negyedik negyed az üt. meg a zene is. a forgatókönyv ugyan továbbra sem hoz meglepetést, de valamiért (beállítások? közelik? a fejlődésregény kiteljesedése?) felébredek és elkezdek figyelni. most talán vissza is térek anna freud-hoz.

ami pedig a holnapot illeti:
"as our boat touched sand
and the ramp went down
i became a visitor to hell"

(pvt. charles neighbor,
29th division,
omaha beach)