a helyes első mondat megtalálása nem könnyű feladat. mostanában annak a visszajelzésével szoktam kezdeni egy-egy ülést, hogy milyennek látom a velem szemben ülőt. csak egy rövid félmondat: "fáradtnak (szomorúnak, kisimultnak stb.) tűnik". erre a legritkább esetben nem kezdenek el beszélni. de ha mégis, akkor sincs baj, csak csend. mint két szumós, felmérjük egymás állapotát. van, akivel nyugodtak a csendek, s vannak folyamatosan vibráló lelkek is. előbb-utóbb ők is megnyugszanak. ma arról beszéltünk nagydoktorral, hogy az életben (talán) egyetlen egy igazi, amolyan nagy szerelem van. s ha végetér (mert általában végetérnek), talán soha nem lehet teljesen lezárni magunkban. bár már rég' más jut eszünkbe, ha arra gondolunk, ő, de egy apró kapu mintha makacsul nyitva állna - ha csak résnyire is -, és tudjuk, hogy azt, ami most van, már nem lehet ugyanúgy s ugyanannyira, mert más. másik. máshogy jó. mindenki.

(ha reklámpszichológiáról kell beszélni, akkor arról. ha a halállal kapcsolatos attitűdökről, s változásaikról, akkor meg arról. újabb rádió, újabb percek. egyre nyugodtabbak. néha már gondolkozni is tudok két mondat között, s építni hidat nyelvből.)