okosítás alkalmából felkeresett (majdnem) világvége iskolában ki volt az első [valójában a harmadik] ember, aki szembejött velem a folyosón? m., akivel utoljára majd tíz évvel ezelőtt a.-nál találkoztam (barátnők voltak). éppen rosszkor érkezett, próbáltunk újra közel kerülni egymáshoz a szakítás után, az antréjakor tán még az ingemet gomboltam. tulajdonképpen egyszer még futólag az azóta megboldogult erdős-ben bólintottunk távolról egymásnak, ő akkor már túl volt néhány sörön (?), én meg i.-vel és egy kezdődő tüdőgyulladással randiztam épp. akkor is eszembe jutott, hogy talán nem kellett volna úgy tenni, mintha meg sem hallannám a. hangjának finoman érdeklődő s kutató rezdüléseit, amikor arról mesélt, hogy m.-mel - csak úgy a kiváncsiság miatt - hogyan s miket játszadoztak 15-16 évesen. (mindez persze lehet, hogy csak utólagos konstrukció)

(este a hirtelen felnőni kényszerült tizenhétéves az infantilis apjáról mesél, akinek ha valami nem tetszik, bevágja a durcát. az eltelt évek alatt persze szépen rátanultak egymás játszmáira és végszavaznak szorgalmasan újra és újra. akkor most elővesszük a diótörőt és apja helyett apja leszek néhány hónapig)

[és nekem? nekem ki lesz?]