azt mondja az orvos, hogy talpraállni már nem igen fog a nagypapám (substantia nigra pusztulófélben), de azért próbálkoznak különböző koktélokkal - mondjuk így - tüneteit enyhítendő. néha rosszabbul van, olyankor nem ismeri meg a fiát sem és hallucinál, néha jobban, akkor - jól artikuláltan, ránézve és hangosan - egészen jól lehet vele beszélgetni. az orvosa szerint ha nem lenne ilyen erős a szervezete (ő még csak most 94), hamar legyűrné a kór, de ő erős. ő az én nagypapám.

(egészen kétségbeejtő, amikor erős '50-es urak beszélnek nagy átéléssel olyan felismerésekről, amelyeket én majd' feleannyi idősen abszolváltam. ezzel tehát már nincs sok tennivalóm. de akkor mivel igen? persze közel a 30-as határ, és a valamikori parancsok mintha megkapták volna aktiváló kódjukat)

hazafelé mintha i.-t láttam volna. megnőtt a haja és már nem festeti, de az orrát s profilját ezer közül is megismerem [úgy hiszem]. néha még eszembe jut, de már csak puszta nosztalgia. kornisnak igaza van. ha visszaütsz, duplán adós leszel.