még tegnap este a godot-ban volt jó társasággal kis tingli-tangli jazz-szerűvel a háttérben. egyébként a tejeskávéjuk jó, a görög gyümölcslevesnek nevezett mirelitből turmixolt joghurt-állagú izé felejtős, a fosters pedig feliratkozott a szeretem-sörök listájára. tulajdonképpen helyhez köthetők ezek valójában, amennyiben: sarkkert - heineken, eklektika - tuborg, godot - fosters. ma meg további excel-táblák basztatása után (az új bodzás rauch ice tea összekotyvasztójának respect) elsétálgattam évekkel ezelőtti fontos helyszíneim egyikére, a vár tövébe, majd tovább és úgy csináltunk, mint akik megpróbálják összekalapálni a régóta esedékes pszichológus-törvényt. next time, gadget, next time. ja, a pizzaboy pizzája szivacsszerűen és hidegen érkezett. ennyit a mai oralitás-övezte dús órákról. most már a fájdalomcsillapítóm is kezd hatni, akár az alvással is meg lehetne próbálkozni.

a bevallottan kiváncsiságból-állásinterjút egy délutáni telefonnal áttettük hétfő estére. ennek kapcsán azért elgondolkoztam azon, hogy van ezzel az egész próbaidő-dologgal kapcsolatban egy nagy tévképzet. ez az időszak ugyanis kölcsönös. nemcsak nekem kell meggyőznöm a t. munkáltatót, hogy én kellek neki, hanem szedje össze magát, és ő is akarjon engem meggyőzni, hogy ő kell nekem. ennyit a lojalitásról. egyelőre.