mint a mosott szar, vagyogatok estére hazatámolyogva. ma éppen adservert riportolgattam - no még csak úgy tanulófélben - és persze tervezés orrba-szájba (ilyenek, hogy pi, av, ct. néhány évvel ezelőtt még egyszerűbb volt ez). ha ez így megy tovább, csakis olyan hétvégeket abszolválhatok, mint a legutóbbi. bicikli, kirándulás, alvás, olvasás, tévézés, jó kaják. hogy mi lesz így a rádiózással és a tavaszi sziklamászással (a.: "értem, le kell győzni a félelmet." én: "nem, a félelmet nem legyőzni kell, hanem megismerni." [a félelem jó barát. mindig és mindenhol számíthatsz rá]) - hogy csak a legközelebbi tervekig anticipáljak -, szóval az kérdés... ehhez képest a tegnap interjú (egyelőre?) nem jött össze, mert akihez mentem, nem volt ott. ja, hogy legalább lemondhatta volna? na, ja. azért persze motoz a kiváncsiság, és persze nem dőlt el még semmi. semerre.

jose manuel perez. fabrizio meoni. rip.