reggel még azt gondoltam, hogy a napi program a melegtea&c-vitamin kombó-olvasás (kortárs zsidó próza, naná)-alvás bermuda-háromszögében elveszés leend. aztán egy telefonhívás után mégis össze kellett hogy kapjam magam, és kipróbáltam az élményfókuszú-kiválasztási procedúra igen kellemes perceit (mekkora ötlet már: vidd el a pályázót egy könyvesboltba! persze ez viszonylag spec. pozíciók esetén (szűk szegmens nna) alkalmazható csupán, ámde.) és néhány órával később még egy hívás, majd az egyik újlipóciai védett ház egyik lakása és egy szemfedő. érzésem szerint elszúrtam, ahogy kell, de az elköszönés mégis biztató(s)ra sikeredett. hát, nem tudom...

egy nap-egy micve, az oké? akkor a vasárnapot túlhúztam erőteljesen. törekedni rá. legalább.

amúgy meg költözünk odaát. üdv. a wordpress világában. szépúj.