finoman, nőiesen

"csak azt szeretném, hogy működjön együtt velünk" - mondja a faszsetudja melyik orvos, miután egy kibaszott trafóra várok már második napja (talán holnap lesz is belőle valami. persze csak ha megvárom, ami jelen pillanatban finoman szólva kétséges). és akkor nagyon nagy levegőt kell vennem, hogy ne kezdjek el üvölteni vele minősíthetetlen stílben. többek között az "elvonásokra" való hivatkozásokból is elegem van. (némi szolid szalonrasszista megjegyzések a kényszer-kollegáktól, ugyanmár, hiszen végülis nem (elsősorban) zsidóztak, hanem buziztak meg cigányoztak, ehh) fogjuk már fel, hogy az orvos-betegkliens kommunikáció az nem pénzkérdés, hanem (érzelmi) intelligencia, empátia és esetleg morál függvénye. ez a kórház megbukott. ebből is. én meg majd járok pécsre kontrollra. és persze az én kurvaanyámat, mert nem értem meg, mert hisztizek, mert úgy gondolom, hogy két hétnyi hiábavaló várakozás után úgy gondolom, hogy ez nem az én helyem.