reckless

első műszak, nyugi van, árnyékban elviselhető minden. majdnem minden.
eseménytelen a nap, e.-vel ebédelek, ő is elégedetlen egyesek munkamoráljával,
egyetértünk. i.-nek megörülök amikor meglátom, onnantól kezdve együtt csesszük
az időt, de jó ez így vasárnap délután. hiszen vannak idők, mikor menni kell. akárhova,
csak. de phazz megintcsak nem koncertzene, vagy csak türelmetlenek vagyunk, helyettük
felfedezünk később egy jazz formációt. elmerengünk azon, hogy ha ők ilyen fiatalon
(tényleg azok) itt tartanak, mi lehet még belőlük? a lehetőségek tárháza ha nem is végtelen,
de szerteágazóbb, mint nekünk (i. szerint). ezzel nem feltétlenül értek egyet, de nem
vitatkozom, inkább beszerzem életem második jojó-ját. anno kék-piros műanyagból
volt és világított, ez egyszerű fa. már csak egy dob hiányzik a boldogsághoz. (a szomszédokat
tessék füldugóval szponzorálni bácsi kérem!)




inkább fotózok. lassan elő is kéne hívatni a filmeket, egy részük már úgy is tárgytalan.