flowers, peace, happiness

rádiós közvetítés a sconto születésnapja alkalmából - testközelben. néhányan ifjonti hévvel valami bútorösszeberhelő vetélkedőben nyomulnak, amit nagy átéléssel kommentál kihangosítva egy megmondóember, az áruház kvázi kihalt, a néhány vásárló láthatóan magasról lesz@rja az első csavarig hatoló küzdelmet. (hehe, anno én is szerveztem egy ilyet az egyik it képviseletnek pr-ügynök koromban) szerencsére a nászajándéknak kért világító teknős alkalmatosság hamar belibben a kosárba, már a kártyaelfogadás se állítja megoldhatatlan problémák elé a hazai kereskedelmet, így rövidúton eltáv az eckerbe, majd irány a hortus hungaricus a.-val (születésnapjára kérte, beáldozom magam. na nem mintha a növények [mivelhogy aki... s én igen], ámde a tömeg. mindenesetre megvannak a kulcsfontosságú pozíciók, ahova géppuskafészkeket kéne telepíteni) a kedvencek persze a helyes kis rovarfogó, húsevő növények, a harmatfű, a hízóka és nanáhogy. a vénusz légycsapó [ettől még valami klassz kis erotikus segédeszköz is lehetne] gyönyörű orchideák (akcióóóóó á 3.8k) és beújítunk egy thillandsiát is. a nagy ötlet persze a virágautomata. mennyivel egyszerűbb dolga lenne sándorunknak is. csak fel kéne dobnia egy marék zsetont és amelyik csajszinak jut, az szolgálja ki magát vörös rózsával. ezzel implicit az életrevalóságukat, s asszertivitásukat is tesztelhetné a nagy ő, húdejóneki. [földig behányok] még néhány helyes croton és galathea és egy ausztráliai dinnyebokor (termése a sárgadinnye és körte ízmixorgiát kínálja). kedvencem a victor 400-as kistraktor, ahogy pöccre indul, s a dízelfüsttől egyből a straight story. bele a naplementébe, könnyekkel küszködünk. richard farnsworth tudott valamit. s akkor már munkált benne a rák. hazafelé végre egymásra hangolódunk én és tilos, s a ragga elönti az utasteret, majd kevésnek érezve a helyet, kiáramlik az utcára, s a piroslámpánál állva megmozdul két formás vádli a csípő alatt. érzi a ritmust.

[okt. 23-26 - orchidea kiállítás a vajdahunyadvárban. nyitva 10-18]