red code : metro

j. szoknyáján a csillagos ég, szép kontrasztja most nyugodt szürkés szemének. a. egy esetet referál, annyira szörnyű, hogy mindenkiből dőlnek a poénok és a kacagás. [ha már mi is csak hárítani tudunk] egy másikat elvállalok, szimpatikus a hallgatása. ha valakivel tudsz hallgatva együttlenni meghitten, nyugalomban, hagyva járni saját gondolatköreit, elfogadva, hogy a csend minősége a lényeg, akkor van remény. (részemről párkapcsolatban bézik distinkció. mármint a lehetségest a kizárttól) lassan alakul pontszerző pozícióm, félúton járok - időben, térben, fogadásban. közben be-bevillan a hajnali piros cipő, piros pólóval és piros táskával, kék farmerrel keretezve. csak a sugárzó primitíva, amit felettük hordott, csak azt tudnám feledni. [ki mondta, hogy mindenkiben az intellektuális kihívás a vonzó?]