private.blink

"az erdőben egy útelágazáshoz értem, s én a kevésbé jártat választottam, s ez volt minden különbség." (robert frost)

2003/09/13

óbudán már ősz van. bokáig avarban gázolós, kipirultan fütyörészős, dzseki-a-vállra, már-napszemüveg-nélkül-is-látod-hova-lépsz, gesztenyeérlelő, szóval időutazás. főleg, hogy sok-sok év után először láttam gyerekkorom egyik szunnyadó sze(g)letét. nyitva volt az ovi kertjébe vezető kapu - az emlékeimben hatalmas kresz pályaként élő placc, ahol a kék roller volt a menő (l. a zöldet kapta, m. egy pedálos autó sofőrjeként safety car-t megszégyenítően vezette a bandát, zs. (akibe nem is titkoltan szerelmesek voltunk mindannyian) derekán száll a hulla hope, delejes mágnes körül dongó gépeink origója, 4 éves-kori vágyaink piedesztálra küldött i.stennője, kizárólag kis barátnőjére, é.-re koncentrál. [titkon leste hódolóit. láttam. elpirult.] - valójában 3 autónyi parkolója. beljebb lesve (az utánunk telepített eu-konform famászókán átsiklom, nem az enyém, ezt az emlékfoszlányt nem ültették belém) kis földkupac. akkoriban megmászásra csábító szédítő magasság, ["mert előttem volt"], télen havat festettünk rajta. akkor még voltak telek, még volt hó mi megmaradt, s vele nonfiguratívba álmodott archaikus asztrálcsürhénk jégbe fagyasztott delejes tánca időtlen. [legalább 3 nap] arrébb volt járműveink poros hangárja, aminek frissen fehérre meszelt falán tán még most is látható krétaszülte keresztes barátom. g.-től kaptam, mikor elballagott, megvéd, vigyáz rád - mondta. igyekezett ő, de az orgonabokrok őserdejében túlélési leckeként darazsakra vadászó (homokozó vödör, s szita pampalinit megszégyenítő kreatív eszköztárunk két legfőbb sarokpontja) attakokra nem gondolhatott (náluk még nem volt divat). ha nagyon egyedül éreztem magam, mégis a pók-ákombákom volt a biztos pont, mely bár halványult, de hűséges volt hozzám ballagásig. [talán az egyetlen azóta is] a hangár előtti téren körtáncoltunk utoljára (t. és i. közé kerültem, büszke szülőink pillantásainak gyomorforgató kereszttüzében), s bár megígértem, soha nem tértem vissza tetteim színhelyére. soha. ahol először láttam tálcányi üvegpohár szilánkokra tört szivárványos csillogását, ahol először hallottam azt a szót, hogy kurva (zs.-t sarokba állították érte), ahol kardoztunk a vécécsésze fölött a sugarakkal (mindenki győztes lehetett), ahol még igazán tudtam, mit akarok (rendőr legyek, vagy vízszerelő?), s amit szeretnék így megőrizni. talán ezért e soha.

[a kapuk néha kinyílnak, s aztán újra bezárulnak. ma jó időben voltam, jó helyen.]

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]

<< Főoldal