you know...

kaptam egy marokkövet i-től. ha ránézek, egy szemet látok. mélyfekete, elveszni benne, biztonságot nyújtó (különösen a nehéz napokon), tenyérbe szorítva [átmeneti tárgy] izzadságcseppeket könnyező lélekmelegítő (s jön a tél). tükör, s hírhozó, követe volt gazdáinak. i. egy ilyen ember, melegséget ad még a tárgyakban is. gyertyatartó, könyv, marokkő (volt persze már pöttyös és vacsora is többször), de a tárgyak fontosak, mert összekötnek. [ne mosolyogj, így van]. ha pörgetem, gondolatokat szül, ha fixírozom, belenézek az időkútba (valahol ott fénylik egy kapu is, nyitva más világokra) és látom a történetét. a robbanást, mely szülte, a víz végtelen zubogását, ahogy életerőt csiszolt belé majdan átadandó, társait, kikkel együtt tanulta a természet örök törvényét, s az utat, melyen át megérkezett. most már együttmaradunk, amíg el nem jön a következő tanítvány. [köszönöm. ezt is.]