ellepnek a számok, lassan úszni is elfelejtek, pedig az ugye mint a bringa & a dugás. a sejtemlékezésről nem is beszélve. (ezt az abyss-ben is megmondták, s ha hollywood állítja, az a tuti.) tegnap este már a fűtést is be kellett izzítani (meglepetéééés: müxik!) mára maradt a konzervmelegítés, extrapolált szándék-etika, kapituláció az okok mindentvivő érve előtt. magyarázat mindig van - mondja ő, kapd be - közlöm én. tudod, miben egyeztünk meg?! (tudom, éppezért. főleg, mióta p., aki azóta már a nászútról is visszajött, az amstelben érzékletesen s hosszan elmesélte, milyen is az.) így maradunk, akik, lassulunk külön utakon, az egyenesek a végtelenben persze végül mindig összeérnek.
holnap hajnali randi t. dokival, felnőttek vagyunk, felelősségteljesek, szegről-végről kollegák is [hiszen újra, ugye] nem kell magyarázkodni. a héten már ne szólj hozzám, mert leüvöltöm a parókádat.

[újra gyerek. feje kerek, orra lapos, fülig sz@ros. beeeee]