snowbombing

emlékszel még? amikor megvettétek az első mikrót a dolláros boltban (a külkereseknek volt dollárjuk akkoriban), volt, mi ápolja s eltakarja. [kakaót neki]

némi kiegészítés a t3 szubjektívhez: kár volt mr vajnának 4 évet dolgoznia vele, a promo-roadshow költségeiről nem is beszélve. a probléma már a főcímnél kezdődik (=semmi), a magyar hangoknál folytatódik (magamra vetem az első követ, kell nekem szinkronizált filmnek csak a közelébe is menni), és az unalomban tetőzik. van a vágásoknak egy olyan gyorsasága, ami bumerángként csap vissza. mondhatni a kevesebb néha több. pirotechnika semmitmondó, zene nincs, történet bakugrásokkal, és logikaik bukfencekkel teli. danes kisasszonyból eltűnt a korábbi báj, előre félek a t4-től (szerintem abban a részben kiderül, hogy cristal peek=zion, és a t-101-es short cutja a hangárban csupán egy hiba a mátrixban). még a popcorn is állott és túlsózott volt a felújított kossuth-ban.
szóval pattogatott vérfürdő mindenekfelett. utána viszont (lévén csillagvárost (c by torokszofi) is elérte a blackout [a jóarc házmester gyertyákkal irányfényelte a lépcsőházat]) a szimpla felé vettük az irányt, kellemes félház (tendenciózus folyamatos csökkenéssel), fröccs be, megtart, majd az eső mos le hazafelé. három tesónál is mécsesparty, ebből adódóan maradt az éhkopp (-egy fürt szőlő), és az éjszakai kábulat.

r. szerint örökranglistára leelee sobieski-vel! részemről meg az oké.

a szemeken kivül még a hangok. szerettél már bele egy testetlen hangba? van, amikor a telefon az egyetlen találkozási pont közöttünk, elér a hangja, és valamit megmozgat. a legszebb az benne, hogy a fizikai valója is passzol hozzá (ha találkozunk később). képzeletünk tökéletes, élek, virulunk, ez egy (közel) tökéletes világ.

van, amikor Te is úgy vagy vele?