a hard day's night

jelen pillanatban nagyon jó. (mondja a tilos, én meg hiszek neki jól) mondjuk az tényleg qrvajó, hogy befejeztem a komm. strat. véglegesítését, holnap [ami persze már megint ma] jöhet a fikázás, majd átmegyünk cselekvőbe.

s néhány óra múlva megint az évődős szempárba mélyedek. elveszni, felolvadni és megtalálni magad ott. ismét. néha ez is kell.

"(...)jack még egyszer végiggondolta, mit kell tennie a következő néhány percben. megvárja, míg a háziúr elalszik (a falióra ütéseiből ítélve, az altatónak hamarosan hatnia kell - számolt gyorsan utána), majd kilopódzik a házból. óvatosan felhúzza az ablakot, kilép az erkélyre, majd az odakészített kötél segítségével (azt mondta az az unottan rágózó nagymellű eladócsaj a hegymászóboltban, hogy 3 tonnát bír. talán elég lesz. talán megbízhat benne.) óvatosan leereszkedik a kertbe. a házőrző vérebet "sajnos" kis baleset érte néhány napja, romlott húst evett, még az állatkórházban van (kuncogva gondolt vissza arra az éjszakára), így vele nem lesz gondja. a kapunál vigyáznia kell, mert csikorog, s már nem volt ideje megolajozni. egyszerűen nem volt rá lehetősége, hiszen még sandytől is el kellett búcsúznia. persze sandy nem tudta, hogy ő búcsúzik, de úgy volt most a kis szobalánnyal, mint még soha eddig 1 éve, 7 hónapja (s most, hogy éjfelet ütött az óra) éppen 5 napja tartó szigorúan szexközpontú kapcsolatuk során. (tulajdonképpen őmiatta is el akart menni). a kapun kivül aztán már övé a világ. csak ezt a 100 métert éljem túl valahogy - gondolta, s akkor soha, soha többé nem leszek senki játékszere. feszülten az órára pillantott, s rájött indulnia kell. már félúton lebegett az erkély s a föld között, amikor árnyék vetült rá... lassan felnézett, de csak a mindent betöltő villanást látta. a dörrenés már nem jutott el szétrobbanó agyába. a golyó gyorsabb volt. sandy elégedetten fújta el a képzeletbeli füstöt a 357-es magnum csövéről, s rutinosan tárcsázni kezdte a non-stop munkaerőkölcsönző számát.(...)"