még sötét volt, de pöccre indult a motor. megnyugtatóan duruzsol, falná már a kilométereket, meg-megugrik ahogy szórakozottan [türelmetlenül] simogatom a gázpedált. utolsó rendszerellenőrzés: benzin oké, világítás oké, tükrök oké, cd-tár oké, biztonsági öv oké, pohártartóban a gyorsító oké, tető lehajtva oké - itt az idő. a mélynyomó kellemesen bizsergetni kezdi a dobhártyámat, egyes, kuplung marad, ("úgy közlekedj, mintha sakkoznál: egy gyalogos, egy futó"), kis pörgetés, gumit égetünk (carpe diem) kilövésre felkészülni. gyorsan elmarad az álomszuszék város mögöttünk, zöldhullámon szörfölök, már az éjszakai segítőkre sincs szükség, most hallucinációk nélkül száguldunk (a long way to heaven). a szerpentinen mutatja meg igazi arcát, a szél tisztára söpör, eggyé válik gép és ember, minden repedés, minden bukkanó szorosan ölel - s a gép már bennem zenél, ahogy áttörjük a korlátot. most miénk a világ egy örökkévalóságon át, majd tűzgolyóként olvadunk egymásba. így tökéletes.