valami kósza örömmel s elégedettséggel tölt el, hogy elmondhatom magamról, a héra kályha egykori fejlesztője járt ma nálam, s tette üzembiztossá a téli lélekmelegítőt (+bor&gyertya felhalmozás). [a narancsszínű láng bármilyen szép is, veszélyes] jó, hogy vannak még ilyen szakik. mondjuk így utólag megtudva vicces, hogy az elmúlt fűtési szezonban bármikor berobbanhattam volna a köztudatba s a szomszéd lakásba a falon át. stílszerű lelépés, ámde mégis. az eheti embervásár lassan a végére ér, ez is ok lehetne valamiféle elégedettségre, de inkább csak egyszerűen az unalom [újabb hangok, melyekbe bele lehet szeretni] közben fehérek keretezik a napot, fehér póló, fehér nadrág, fehér klumpa, fehér körömágy, elönt a fehérzaj mindent betöltő nyugalma, üzleti levelezéshez kiváló körülményeket teremt. a legújabb prospektusokban korallzátonyok közé ékelődött hajóroncsot fedeznek fel a sporttársak, színes halrajok kiváncsiskodva pipiskednek a reflektorfényben. vagy van az, amikor kilépsz a semmibe egy ajtón, s néhány másodperc szabadesés alatt pereg a film [élj úgy...] majd egy rántás, s a himbálódzó ereszkedés, mélázva a kör kellős közepébe. [most kinyílt. én hajtogattam.] fényképek egy tengerről, egy hajóról, egy társaságról. azóta persze mindenki éli dolgos hétköznapjait, a bróker, az orvos, az ékszerész, a divattervező, a nyomozó, az újságíró, a webdesigner és én. néha egy e-mail, egy gyors kávé valahol, s fakuló élményeink közt néhány örökre kristálytiszta pillanat. [változatos felállásban] hiszen egyetlen kötelességünk van: emlékezni.