csupa közhely jut eszembe, amiket felesleges százezredszer s nyilván nem utoljára leírni, akkor meg minek? az persze évek óta nem történt meg, mint ami az elmúlt éjszaka: 12 óra alvás (szinte) egyhuzamban. (semmi altató) kikapcsolt telefonok, meg nem hallott (s valószínűleg meg sem csendült) csengő, csak a duruzsoló kályha és a paplan mindent tompító puhasága s melege. valami sötét középkor-hangulatú, lovaggúnyába öltözött alakváltó lényekkel való kardpárbajokkal, vérrel, verítékkel és könnyekkel zsúfolt álomfilm, de félelemkeltő nem volt egy csöppet sem. tudtam mi a feladat, tudtam hova kell szúrni s ha engem találtak is előbb, inkább érdekes volt a sebből csurranó olvadt cukor mézszerű cseppjeinek borostyánszín ragyogása, mintsem fájdalmas. csak a számban olvadt, nem a kezemben.
[előkészületek?]