csábító ajánlat vetni sorokat automatikus rendelt rendetlenben egyikét a másika után lehunyt szemmel (ariadnéra pökve nagyot, csillámost), engedni szabadjára csak ujjaim gátján tuszkolandó elfojtások ellenére mintegy közléskényszerileg. persze ez is csak módszer - egy mindenekfelett? -, a hogyant pedzi tán, önnön korlátit zúzva - ha hagyom magam. s néhány véletlenül iktatott dőlésszög - csak szabályos ne legyen - ezzel alkotva új szabályt, s még tovább. hol vannak a kollázs határai? mitől lesz az, ami? s mit szándékozik tenni ezügyben?