kicsit dühös vagyok kedvenc (ezekután??) napilapomra, a hír(részként) közölt ordas hoax miatt. értem én, nehéz műfaj a car, de a jó életbe, ugyanazon szocializálódtunk, nem? tanulni, tanulni, tanulni (v.i. lenin) (minden évben az első teendőnk volt felírni az oroszfüzet első oldalára. aztán persze natalja vlagyimirovná, já dá kládiváju, sto v klassze nyikto nye áccuctujet. tyipér mészác... (??)) és eljött a második fázis, kezdem látni, hogy rengeteg az átrágandó irodalom, ami gépszíj és jó, tudom, mit teszek idén nyáron. ma gyors egymásutánban két hívás is ("x.y.-tól kaptam meg a neved/ét, pszichológust keresek rokonomnak/barátomnak (mindegy), tud(sz) segíteni?"). szóval magánpraxis. csábít. etikai kódex. [manifeszt (szakmai) felettes én] még nem. de a rendelőben persze igen. [még nincs itt az idő. még nem helyes.]
este pedig i. komával eklektika, majd vágynánk a trafóra, de -lényegileg- zárva, hát kulti. economy-üzemmódban már egy pohár sörtől bódult vagyok, hallgatom a történeteit, váltjuk a világot [nem kér belőlünk], aztán a metróban elválnak útjaink. előadást kéne írnom. ehelyett játszódom magamban, önmagáért való örömködöm. just in time.

(most kéne még egy perc)