lötyög az új ruha, éjszaka a szigeten egy rövidhajú helyesszőke előttem ("ha szemtelen lennék, azt mondanám, azért megyek mögötted, mert jó a feneked" - de úriember ilyet nem mond (ki). csak gondol rá.), inkább lehagyom, s szó nélkül zúzok a fák közé (ott aztán megállok, leülök és csak a villogók pislognak heveny műszorgalommal), még bírok tekerni - konstatálom, ma meg újraosztják a lapokat.