azt hiszem, nem akarom hallani senkinek a véleményét arról, amit a rádióban mondtam. nem azért, mert nem úgy gondolom (sőt), hanem mert nem érdekel. megkértek, megkapták. (nem a sajátélményre kiváncsi senki, hiszen szakemberek vagyunk) az a lábnyom már rég portakaróba burkolózott, nem nyújt támpontot se 'honnan' se 'hová' felé. tehetnénk apró lépéseket valamilyen irányba, oldalazva szökkennénk vagy szaladnánk viháncolva mit sem törődve az öregek megütközőn rebbenő tekintetével. néha még álmodom ezekről a végtelen sétákról, de egyre haloványabb leglényegibb sajátja, az együtt. minden újraidézéssel veszít valójából, élesedve tompul múlandósága, s mostanra törött sablonba tuszkolt történetfoszlányokon nyammogok csupán.
Korábbi bejegyzések
- okosítás alkalmából felkeresett (majdnem) világvég...
- ja, ma is van ww. de a dinnyés k&f az narancsos le...
- a helyes első mondat megtalálása nem könnyű felada...
- néhány napja badeni bázisról mosdatnak finom kis z...
- bizony-bizony, az akaraterő nagy úr. és vajon miér...
- folytatva a nem-tevést, ide se mentem el. pedig ak...
- egyébként, néha a pasik (na ettől hányok) is úgy [...
- lassan tényleg eljött az ideje (lassúság=boldogság...
- a közértből jövet (ahol nem vettem meg a carmel-i ...
- eredményesen intézem a dolgaimat, mintha egyetlen ...
Feliratkozás
Bejegyzések [Atom]
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]
<< Főoldal