mert a filmekből sem a történet, a dialógusok vagy a szereplők mozdulatai, hanem a zene (hang, zörej, éthosz). mert a kontextus mégis a hanghullámok mindent beborító árja - hol fullasztó, mint bodorúr a kiskövessel a kocsmában, hol szívszorító, mint berger az arctalan olivazöld díszlépéstömegben, vagy bizserget, mint v. brigman idelentújbarátokraleltem, kössétekfelagatyátokat - a titok nyitja. most sem tudom a konkrét pillanatot felidézni, az előbb még nem volt, most már igen, de a zene akkor és most is - ez adja a fragmentumok közé a habarc(s)ot. hát ezért. és talán mert nem tudok betelni vele.

zero 7 - in the waiting line
domino park - danse maccabre
baby mammoth - elephunk
trüby trio - the swingin' feel
akasha project - electric mantra (earthly year)
air - universal traveler
filia brazillia - soft music under stars
kerri chandler - electracoustic
fantastic plastic machine - steppin' out

(akárcsak tegnap este j. oliver csokoládé-szettje után [alatt], amikor kénytelen voltam a nutellás üveg mélyére kanalazni - pusztán az azonosulás inkorporatív élményéért)