vissza a dolgos hétköznapokba

próbálok úgy csinálni, mintha minden rendben lenne, felvenni a fonalat, beszélni ügyfelekkel, egyeztetni találkozókat (de már rutinból toldalékolom, hogy akkor a megbeszéltek szerint ha minden jól megy), zsonglőrködni a telefonokkal (még jó, hogy a vonalast nem használom, így csak a két mobilt, a skype-ot és a gtalk-ot kell menedzselni), még jó, hogy van autó a háznál, mert gyalog még(?) húzós lenne. szerencsére távmunkában nem kötelező a keep smiling, a telefonok pedig kinyomhatók, ha éppen. sokat gondolok arra, hogy vajon meddig kell ezt (kell-e egyáltalán?) prolongálni, s mikor lehet feladni? bár néhány dolgot még kipróbálnék, ha belefér. (napijegyek félretéve, már csak az a kérdés, hogy a helyzet mit hoz. addig még van idő.) és vajon biciklire ülhetek-e még?