btw

pillanatnyi megnyugvás, hiszen eljött mind a 15 (!) ember, akiket az utóbbi hetekben headhuntoltam, a lemorzsolódás fokát persze egyelőre nem tudom megbecsülni, de klassz társaságnak tűnnek. (néha sokkal szívesebben lennék köztük, ohne felelősség, s az esti műszak után tiéd az éjszaka) ismét azt kell, hogy konstatáljam, hogy a szimpatikus hangok mögött hasonló kaliberű arcok rejteznek, ahogy fejet kapnak az önéletrajzok (mert persze a többség, hiába kérek fényképet egyéniség és nem és nem és nem) [általában nem vagyok szőrösszívű és szabálybuzi] ebben a pillanatban cseng a telkó, a nagyfőnök az... mostmilesz? (...) egyelőre semmi. csak paráztat, de csuklóból megnyugtatom, átsző a szakmai ártalom, vagy a bodza sokkol, a lényeg, hogy újabb projekt és szerdától pécs és ülünk majd a vonaton, és utazunk és a dürerben turmix és kávé és főzelék és vajon kiket vettek fel idén [tele van nem szakirányú képzettségűvel, eznagyongáááááz], és főleg, hogy egy napra kikapcs van és örömködés, mert szeretem pécset és b. is ott dekkol, tehát akár maradni is lehetne de most nem lehet. az igazi persze autóval lenne ismét hasítani bele az őszi tájba, és hazafelé megállni a jólismert mol-kútnál és fóliázott szendvicset venni és kólát, hogy el ne aludjak és betenni jó zenét dübörgősen-ringatósan és nyomni a gázt leeresztett ablakokkal. [egyszer még...]