"fenyőfa helyett ajánljuk a meggyespite formájú karácsonyfát. idén eltett meggyből készült és 27-én megehető. igazán környezetbarát megoldás" (nyugati tér, környezetvédők (?) akcióban x-edik felvonás.) néhány órával később (már túl a kávéházi reggelen s reggelin, no meg némi vásárláson (attól még, hogy én nem, néhány kedves emberem karácsonyozós fajta) visszafelé, de a tér túloldalán két ütemesen ringó hát s sapkás fej egy padon, s ahogy a villamosajtók kinyílnak a dobszó is elér. üti a két srác, előttük kalap, de mintha nem is a potyogó pénzérmék [szokás a gyerekeknek pénzt - chánukageltet - és ajándékokat adni] számítanának, hanem a ritmus. néhány másodpercre bennem is visszhangzanak törzsi kódjaim, aztán záródnak az ajtók s továbbkúszik a nagy sárga hernyó.
ahogy v.-nek mondom a telefonba a lassan rutinszerűvé váló mondatokat (igen, van eredmény, nem, nem jó (mihez képest), szövettan, ultrahang januárban, aztán kaszabjakab és majd attól függően) hirtelen légüres térbe kerülök, s pillanatok múlva megtudom, hogy bár a könnycsepp ahogy krátert vág a kávé tetején vigyorgó habszigetbe, figyelemre méltó, de a sós íz nem illik a képbe. szétteregetett újságlapok mögé bújok és néhány perc múlva (fókuszálatlan falom a sorokat) minden nyom felszárad.