két karjában elveszett
világra lelt gyöngykacaj
mint tűnő holdfény elé
suhanó fekete árnyak.

csapási súlya alatt
meghajol galagonya
virága izzó szempár
borostyán tűkként
hatol gondolatfokára.

kérkedő alakja figuráz
ha bicebóca táncát neveti
mohazöld-uszályát leveti,
s pőrén forog magában.