amennyire semmi kedvem nem volt harmincegynéhány 18 évesnek drogprevencióilag tenni-venni, annyira el is maradt az óra. azaz ismét felmerül a kérdés: mennyire bízhatok az intuíciómban? [nagyon] avagy: hogyan hívjunk be az életünkbe eseményeket, melyeket akarunk? és hogyan hívunk olyanokat, melyeket nem? (itt se a miért, mivel értelme mindig, minden cselekedetnek van. max. időnként eltér a racionális szűk keresztmetszettől) no és persze az is izgalmas exploratív mélyfúrási aspektus, hogy ha van, amikor működik mindez, akkor miért van olyan, amikor nem? vagy csak másképp?