családi programként mesterségek ünnepe (több mint másfél óra után kezdtem el csak az uzi biztosítójával babrálni, ez azért haladás valljuk be), kis vásárfia i. bagolygyűjteményébe (még véletlenül se célzás a kétgyerekes figura [ááh, nem]) és most már trendi fonott szalvétartóm is van. honfoglaláskori édességként hirdették - nyilván ki kellett próbálni: tönkölybúzás-gyömbéres (honfoglaláskori magyarországon??? mi a f@sz van???!)-mézes-gyümölcsös gömböc. in concreto massza belekenve fagyitölcsérbe. [egyébként überkirály, csakhát]

később a paripa az eki felé vette az irányt (jegeskávé, ásványvíz), ahova röpke félórás késéssel i. haverom is befutott, majd később új hódítása r. (aki egyébként egy igen helyes leányzó. csak úgy mondom. semmi bizsergés a sehol, pusztán a zavart érzem az erőben.) úgy látszik after partyznak az idegsejtjeim, a diszkógömb forgó fénytapétáján flasheltem valami nagyon yeee zenére (csak á.-tól felejtettük el megkérdezni, hogy mégis mit tolt a fülekbe). az egyszerű meg a szokásos. hazatekerni is. sebesen, izzadásig.


fénygömb vetít múltbatűnt előhangot
képlékeny az emlékezet, módosult tudat
alatt idéz árnyékod kontúrnélküli utat
rajzolj egy fát kérlek, megmondod kim vagy
feltépett zárak, lábnyom a korban, lét-szag.
előre, rendületlenül.