dream mirror/rorrim maerd

álmomban tükör voltam
aranykeretes, opálosan fénylő
mutattam, mit látni akartak a gyengék
feltámasztani dicső múltat – lengték
be vágyaik a teret.

ketten álltatok elém
sápadtan, reszketett térdetek,
kérdő szemmel, kócosan izzó vággyal
olthatatlan, dobáljanak bár kővel-sárral
gonoszak az emberek.

őszinte választ kaptatok
kegyetlen, tiszta: nem lehet!
két ártatlan indult veszíteni éltét
ostoba, múltjáthagyó tétnélküli éj-lét,
őrizem a szemetek.